Majoránnás-rozmaringos almával töltött csirkemell tejfölös burgonyapürével

 

 

Valamiért sosem rajongtam a gyümölcs+hús kombinációért, és így van ezzel a Kutyinyek is. Most mégis kedvem támadt kísérletezni, mert a hűtőben találtam egy darab árva almát, illetve húst is olvasztottam ki, nem tudva még, hogy mit csinálok belőle. Szerencsére elég hamar eldőlt, hogy juszt is kombinálom a kettőt, hátha megszeretjük. Csak azt nem tudtam, hogy tepsis hús lesz-e belőle szaftosan, és sajttal bolondítva, vagy inkább töltött formában, natúr kisütve avagy rántva. Aztán a rántott verzió mellett döntöttem. Valamiért úgy éreztem, hogy én szeretni fogom, de a Kutyában nem voltam biztos. Ő ui. nem ápol túl jó barátságot az almával, és úgy általában – az aszalt szilva kivételével – semmilyen gyümit nem szeret húsba töltve vagy azzal rétegezve látni, pláne megenni.
Az ebéd hamar elkészült, és két oldalt beszippantott orcával, csillogó szemekkel vizslattam életem párjának arcát annak reményében, hogy azonnal le tudom olvasni róla az ételről alkotott ítéletet.
Jellemző rá, hogy bármilyen újdonságot sütök vagy főzök, ő az első falatot mindig olyan érdekes, fancsali képpel veszi a szájába, amitől én persze rögtön elszontyolodom, és türelmetlenül érdeklődni kezdek, hogy „mégis, mondjál már valamit!”. Erre ő általában elmosolyodik, és többnyire az a válasz, hogy „úúú, ilyet csinálj máskor is”, vagy ritkábban úgy reagál, hogy „aham, egész jó”, esetleg „végülis nem rossz”. Most ez az utóbbi mondat hagyta el a száját, úgyhogy megnyugodtam, van még remény a gyümölcs és a hús házasságát illetően. Most már bátrabban próbálkozhatok más gyümikkel is. :)
(A 2014-hez képest 11 évvel későbbi újrafotózás után a Kutyafül már ott tart, hogy „ilyet csinálj máskor is”, szóval megérte újra elkészíteni ezt a húsételt. :D)

Hozzávalók 2 személyre:

az almás csirkemellhez:
1 kisebb, egész (kb. 40 dkg) csirkemellfilé
1 édes alma (pl. Fuji vagy Golden)
2 tk. morzsolt majoránna
őrölt rozmaring
őrölt fekete bors
só
finomliszt
1 nagy tojás
1 ek. tej
2,5 dkg panko morzsa
2,5 dkg zabpehely
növényi olaj a sütéshez (nálam kókuszolaj)

a tejfölös burgonyapüréhez:
60 dkg krumpli (hámozott mennyiség)
10 dkg 20% zsírtartalmú tejföl
2 dkg vaj
őrölt fekete bors
só

elkészítés:

1. A megmosott, szárazra törölt egész csirkemellet két fél filére vágjuk, és folpack alatt kiklopfoljuk. A két tenyérnyi nagyságú szeleteket mindkét oldalukon sóval, őrölt borssal fűszerezzük.
2. A meghámozott almát 4 cikkre vágjuk, a magházat kivesszük, és a cikkeket vékonyra szeljük.
3. Mindkét hússzelet egyik oldalát beszórjuk majoránnával, majd egymáshoz képest kissé eltolva elrendezzük rajtuk az almaszeleteket, és meghintjük rozmaringgal, majoránnával. Az almára ráhajtjuk a hús töltetlen felét, majd kétoldalt és lent megtűzzük fogvájóval.
4. A panko morzsán és a zabpelyhen 2-3 fordulatnyit darálunk, hogy finomabb szemcséjűek legyenek. A töltött mellfiléket előbb lisztbe, majd tejjel szaporított, felvert tojásba, végül zabpelyhes morzsába forgatjuk. Folpackkal letakarva félretesszük.
5. A burgonyapüréhez a meghámozott, felkockázott krumplit sós vízben feltesszük főni. Amikor a krumpli már majdnem kész, a húst 2 ujjnyi mély felhevített olajban közepes lángon elkezdjük sütni.
6. A puhára főtt krumplit leszűrjük, áttörjük, majd hozzáadjuk a puha vajat és a tejfölt. Őrölt borssal, sóval ízesítjük és habosra kavarjuk.
7. Eközben a mellfiléket mindkét oldalukon aranybarnára sütjük, majd 1-2 percre papírtörlővel fedett rácsra tesszük. A kész töltött húsokat ezután a burgonyapürével együtt kitálaljuk.

Sajtos túróval töltött gomba szalonnaburokban, zöldfűszeres forgatott burgonyával

Maradt még itthon egy kevés gomba, de most nem szaftosan vagy mártásszerűen akartam elkészíteni, hanem ki akartam próbálni a töltött változatot. A hűtőben volt még egy kevés bontott túróm, illetve a sajtos dobozba csak úgy tudtam beleerőszakolni a sajtot, hogy előzőleg le kellett vágnom belőle egy kis darabot. És ha már ezek a hozzávalók a kezembe kerültek, úgy gondoltam, velük töltöm meg a gombát. A bontott császárszalonna is ott kínálgatta magát, így hát „őt” is felhasználtam. A köret fűszerezéséhez pedig kipróbáltam az Ági barátnőmtől kapott saját készítésű, szárított kakukkfüvet. Hát persze, hogy összehasonlíthatatlan volt a boltival! ♥
Izgultam egy kicsit, hogy vajon megpuhul-e a gomba még azelőtt, hogy a bacon szénné égne, de fölöslegesen aggódtam, mert a gomba elég leves, szépen meg tud párolódni a saját gőzében, és épp annyi idő kellett az elkészültéhez, mint a szalonnának az enyhén pirult állapot eléréséhez. :)
Aztán újabb izgulás következett, hogy a Kedvesnek ízlik-e majd. Ízlett. Annyira, hogy engedélyt kaptam máskor is elkészíteni. :D

Hozzávalók 2 személyre:

Töltött gombához:
4 fej fehér csiperkegomba
8 vékony szelet füstölt császárszalonna (húsosabb fajta)
10 dkg túró
4 dkg trappista sajt reszelve
1 gerezd zúzott fokhagyma
őrölt fekete bors
só
mangalicazsír a tepsi kikenéséhez

Körethez:
65 dkg krumpli (kis méretűek)
1 csapott ek. mangalicazsír
1 mk. szárított kakukkfű
1 tk. szárított petrezselyem
őrölt fekete bors
só

elkészítés:

1. A gombafejeket megtisztítjuk, a tönkjüket kivágjuk.
2. A töltelékhez a túrót áttörjük, sóval, borssal, zúzott fokhagymával ízesítjük, majd alaposan elkeverjük benne a reszelt sajtot.
3. A túrós masszából 1-1 púpozott teáskanálnyival megtöltjük a gombafejeket, és mindegyiket becsomagoljuk 2 szelet szalonnába úgy, hogy teljesen körbevonjuk vele a gombát.
4. Egy kis tepsit vékonyan kikenünk zsírral, beletesszük a töltött gombákat, és előmelegített sütőben pirosra sütjük.
5. Közben a körethez a krumplit meghámozzuk, feldaraboljuk, és sós vízben puhára főzzük. Leszűrjük.
6. Zsírt hevítünk, rátesszük a krumplit, megborsozzuk, sózzuk még, ha kell, és pirulásig sütjük. Megszórjuk a szárított fűszerekkel, és a gomba mellé adjuk.

sütési hőfok: 190°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 45 perc

Gombás-szalonnás tészta

Olyan szép gombát lehetett kapni a zöldségesnél, hogy nem bírtam ott hagyni, és úgy éreztem, a Kutyafül örülne, ha a hosszúra nyúlt munkanap után olyan étellel lepném meg, amit nagyon szeret. Hozzá is fogtam a tésztagyúrásnak, és nem sokkal később már ki is főtt a házi szélesmetélt. A gombát pedig egy kis szalonnával és hagymával felturbózva, tejszínesen készítettem el. Nagy volt az öröm, amikor ezt tálaltam vacsorára. :)

Hozzávalók 3-4 személyre:

egy adag házi készítésű szélesmetélt
40 dkg csiperkegomba (lehetőleg kisebb fejek)
15 dkg füstölt császárszalonna (húsosabb fajta)
1 fej vöröshagyma
2 ek. mangalicazsír
őrölt fehér bors
só
3,5 dl víz
2,5 dl tejszín
1 ek. étkezési keményítő

elkészítés:

1. A megtisztított gombát félbevágjuk vagy negyedeljük, és vékony szeletekre vágjuk.
2. A szalonnát felcsíkozzuk, 1 evőkanál zsíron kissé megpirítjuk, majd rátesszük a nagyon vékonyra szelt hagymát és megdinszteljük.
3. Hozzáadjuk a gombát, 2-3 percig sütjük, majd sózzuk, borsozzuk és felengedjük a vízzel. Addig főzzük, amíg a levét majdnem teljesen elfövi.
4. Rászórjuk a keményítőt, alaposan összekeverjük, majd hozzáöntjük a tejszínt, és besűrítjük az ételt.
5. A kész házi tésztát lobogó, sós vízben kifőzzük, majd leszűrjük, és meleg vízzel átmossuk. 1 evőkanál mangalicazsíron megfuttatjuk, majd összekeverjük a gombás-szalonnás mártással, és tálaljuk.

Leveles túrós batyu

Anya, miután megevett egy ilyen túrós batyut, közölte, hogy 1. az ilyen sütik a kedvencei, 2. épp ma vett a boltban hasonlót, de az a poros nyomába se ér ennek. Nem én mondtam, úgyhogy nem számít nagyképűségnek, meg amúgy is Michel Roux-t dicséri, mert a tészta az ő receptje. :)
Jellemzően mindig picit izgulok, ha egy alaptésztát először készítek, illetve ha azt a tésztát először használom valamilyen süteményhez. Most is így volt, holott pár nappal korábban már bebizonyosodott, hogy érdemes volt nekifogni a házi leveles tésztának. Ráadásul maga a tészta másodjára is tesztelve lett eme túrós sütésének napján, ám néhány órával korábban túrós-almásként, mert egy kedves barátnőm délelőtt meglátogatott. Neki is nagyon ízlett, úgyhogy kezdtem megnyugodni, hogy mégiscsak jól sikerült az én drága első levelesem. Az ilyen sikerélmény úgy fel tudja villanyozni a magamfajta városi lányt (vagyis azt nem tudom, más városi lány mit érez hasonló esetben, de én eléggé felvidámodtam), hogy nem is csoda, ha aznap délutánra kiolvasztottam a maradék tésztát, és megsütöttem ezt a batyut.
Persze, ha belegondolok, hogy a szintén munkás croissant tészta és az élesztős leveles is hasonlóan jól sikerült, akkor nem értem, miért kellett izgulni. De talán ez nem is baj, hiszen ez jófajta izgalom, és talán pont ez kell ahhoz, hogy valóban benne legyen a szeretetünk az adott ételben. Csak úgy flegmán, nemtörődöm módra összedobva szerintem semmi sem lehet igazán finom. Na de nem akarok dicshimnuszokat zengeni az én „csodás” hozzáértésemről (aminek a fele inkább csak kitartás), hanem csupán arra akarok kilyukadni, hogy bár első próbálkozásra talán nagyon munkásnak tűnhet a leveles tészta készítése, de második alkalommal már nagyobb tapasztalattal foghatunk hozzá, vagyis csak egy kis rutin kell ehhez is, mint bármi máshoz.
Én arra biztatok mindenkit, aki még nem csinált házi leveles tésztával sütit, hogy fogjon hozzá bátran, mert megéri. Engem legalábbis mindig nagy örömmel tölt el, ha a szeretteim egymás után termelik be az aktuális édességet, pláne, ha abban sok munkám van. :)

Hozzávalók 12 darabhoz:

60 dkg klasszikus leveles tészta (vagy bolti leveles)

Töltelékhez:
35 dkg túró
7 dkg tejföl (20%-os)
2 kis tojás
8 dkg cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
3 dkg búzadara
5 dkg aszalt sárgabarack

Tetejére:
1 kis tojás + kevés víz a kenéshez
porcukor a szóráshoz

elkészítés:

1. A töltelékhez a tojássárgákat krémesre kavarjuk a kétféle cukorral, belevegyítjük a túrót, a tejfölt, a búzadarát, majd hozzáforgatjuk a habbá vert tojásfehérjét és a felaprított aszalt sárgabarackot.
2. A tésztához használhatunk aznap készült házi leveles tésztát, de ha a tésztát korábban készítettük és a 4. lépés után lefagyasztottuk, akkor előbb szobahőmérsékleten hagyjuk felengedni. Ezután elvégezzük az 5-6. lépést is, és lisztezett felületen (könnyebb folpack alatt) kb. 30x40cm-es téglalappá nyújtjuk.
3. Éles késsel 12 darab négyzetre vágjuk, a kapott tésztalapokat egyenként kicsit nagyobbra nyújtunk, ügyelve arra, hogy megőrizzük a négyzet alakot, majd mindegyik közepére 1-1 púpozott evőkanál túrókrémet kanalazunk.
4. A batyuk 4 sarkát a töltelék fölött összecsippentjük, majd sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk, és a tetejüket megkenjük vízzel hígított, felvert tojással.
5. Előmelegített sütőben pirosra sütjük, és ha a batyuk alja is pírt kapott, kivesszük a sütőből. Rácsra téve hagyjuk langyosra hűlni, majd porcukorral meghintve tálaljuk.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: hőlégkeverés
sütési idő: 20-25 perc

Sonkával töltött „lóhere”

Nem tudtam jobb nevet kitalálni ennek a péksütinek, pedig olyan idétlenül hangzik így. :D Bízom benne, hogy senki sem a ló „azon” részére gondol majd, amit most nem szeretnék részletezni (nem mintha bármi bajom lenne vele), hanem arra a kis zöld növényre, aminek a négy levelű változatát olyan nagy elánnal kerestük gyerekkorunkban. Szóval lóhere és kész! :D
Sajnos ez megint nem az én ötletem, hanem ugyanazon a bosnyák (???) blogon láttam, ahol a lekváros-diós virágaim tésztájának formázási technikáját. Persze most is kicsit változtattam a recepten, mert eredetileg száraz élesztő kell hozzá, és a készítés lépései emiatt módosulnak, valamint szerintem egyszerűbb úgy elkészíteni, ahogy én tettem. Plusz változtatásként csempésztem bele egy kis teljes kiőrlésű lisztet is.
Szerintem ez a péksüti kiváló uzsonna lehet iskolás gyerekek számára, és gondolom, ők is élveznék evés közben a füllentyűk letörögetését, nem csak én. :D
A receptben szerepel sütőpor is, bár nem igazán értettem, hogy mi értelme beletenni, úgyhogy szerintem egyáltalán nem baj, ha ezt elhagyjuk, anélkül is könnyű tésztát kapunk.
Megjegyzem, hogy egyébként nem nagyon nézelődöm idegen nyelvű blogokon, de ennek az újonnan talált blognak hála, elém kerültek más szláv nyelvű oldalak is, és meg kell mondjam, fantasztikus, miket művelnek ezek a bloggerek. Legszívesebben egymás után sütném meg az édes és sós sütiket; egy rakat számomra újdonságnak tűnő recept van, úgyhogy asszem már most az elején abbahagyom a nézelődést. Vagy mégse? :D

Hozzávalók 13 darabhoz:

50 dkg finomliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
1 tk. cukor
1 ek. só
1 tk. sütőpor (elhagyható)
1 dl tejföl vagy zsíros joghurt
1 tojás
0,5 dl olívaolaj
2,5 dkg friss élesztő
2 dl tej
13 szelet (kb. 20 dkg) csirkemellsonka vagy egyéb felvágott, vékonyra szelve
1 kis tojás+1 ek. víz a kenéshez
szezámmag/fekete szezámmag/lenmag/köménymag/mák a szóráshoz

elkészítés:

1. A liszt közepébe morzsolt élesztőhöz adjuk a cukrot, elkeverjük 1 dl langyos tejjel, és egy kis liszttel befedve felfuttatjuk.
2. Hozzáadjuk a sót (sütőport), a szobahőmérsékletű joghurtot/tejfölt, a tojást, az olívaolajat, a többi tejet, és megdagasztjuk. Kiolajozott tálban, letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon kb. 3 mm vastag körlapra nyújtjuk, és a sonka átmérőjével megegyező méretű kiszúróval 26 körlapocskát szaggatunk ki belőle. (A lehulló tésztaszéleket újra begyúrjuk, pihentetjük, kinyújtjuk.)
4. 13 tésztakörre 1-1 sonkaszeletet helyezünk és befedjük a töltetlen lapokkal. Az így kapott töltött lapokat 8 helyen bevágjuk a tészta közepének a 2/3-áig. (Az óra számlapjához hasonló mintázatot kapunk, de itt csak a 12-es, a 3-as, a 6-os és a 9-es helye látható, illetve az ezek közötti 1-1 bevágás, amelyek már nem egyeznek az óra számlapjával.)
5. A hozzánk legközelebb lévő, bevágott tésztafület, (azaz a jobb oldali csonka háromszög alakú tésztarészt) megfogjuk, és az óramutató járásával megegyezően csavarunk rajta egyet.
6. Ezután megfogjuk a mellette lévő (azaz a bal kezünk  felőli) füllentyűt, és az óramutató járásával ellentétesen csavarjuk meg. Így két, egymással szembefordított tésztafület kapunk. (A két fület egyszerre is megfoghatjuk, és egymáshoz képest ellentétes irányba, kifelé csavarjuk – így gyorsabban haladunk.) Ugyanezt tesszük a többi bevágással is, mindig fordítva egyet a tésztán.
7. A 4 levelű lóhere alakú péksütiket átemeljük a sütőpapírral bélelt tepsire, egymástól kicsit távolabb, és 20 percet letakarva pihentetjük.
8. A tetejüket lekenjük vízzel felvert tojással, megszórjuk tetszés szerinti magvakkal, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Rácsra szedve hagyjuk langyosra hűlni. 

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés tipp:

Az én sonkaszeleteim 10 cm átmérőjűek voltak, ezért a 8,5 cm-es kiszúróval kiszaggatott köröket kicsit nagyobbra nyújtottam.
Ha a megformázott lóherékre a tenyerünkkel finoman rányomunk, akkor veszik fel igazán a kívánt alakot, de szép lesz úgy is, ha a megcsavart fülek nem lapulnak le annyira. Nekem az utóbbi külalakkal jobban tetszik. :)
Figyeljünk arra, hogy teljesen vágjuk át a tésztát, amikor a bevágásokat készítjük, különben nem lesz szép a csavarás, illetve nem lehet rendesen megcsavarni a tésztafüleket!

 

 

 

 

Forrás: Tortelina 

Őszi gyümölcssaláta mézzel és gyömbérrel, reggelire

A zöldségesnél finom szőlőt vettem a minap, de olyan hamar elfogyott, hogy muszáj volt megint beszereznem egy-két szép nagy fürtöt. Ha már ott voltam, vettem mellé szilvát és körtét is, és összeházasítottam őket a hűtőben megbújó almával. Vitamindús reggeli kerekedett belőle, amit a méz és a gyömbér íze remekül kiegészített.
Bár most gyönyörű idő van, de a nyirkosabb őszi reggeleken vagy megfázásos időszakban különösen jól jöhet egy ilyen sali.

Hozzávalók 4 személyre:

1 nagy vilmoskörte
1 alma
3 szem japán szilva
1 kis fürt nagy szemű szőlő
2 ek. méz
1 kis citrom leve
1 mk. friss gyömbér reszelve

elkészítés:

1. A citrom levét kifacsarjuk, hozzáreszeljük a gyömbért, és alaposan elkeverjük.
2. A gyümölcsöket megmossuk, és legelőször az almát készítjük elő: 8 cikkre vágjuk, magházát eltávolítjuk (almaszelővel a legegyszerűbb), a cikkeket vékonyabbra szeljük, és azonnal beleforgatjuk a gyömbéres citromlébe.
3. A körtét és a japán szilvát, miután cikkekre vágtuk és magházát/magját eltávolítottuk, szintén felszeleteljük, és az almához adjuk.
4. A szőlőszemeket félbevágjuk, lehetőleg kimagozzuk, és a többi gyümölcshöz keverjük.
5. A gyümölcssalátára mézet csorgatunk, jól összeforgatjuk, majd tálaljuk.

Lekváros-diós virág

Valamiért nagyon ritkán sütök édes kelt tésztát, pedig nagyon szeretjük. Kb. úgy vagyunk vele, mint Gombóc Artúr a csokival – szinte bármilyen töltelékkel imádjuk akármilyen alakú is legyen. :D
Egy valószínűleg bosnyák nyelvű oldal rendszeresen nézi a blogomat, ezért én is rálestem. Meg is akadt a szemem néhány kelt tésztán, mint például ezeken a helyes kis virágokon, amik ugyan eredetileg csokisak, de én most lekvárral és a maradék minimális mennyiségű dióval készítettem el, valamint módosítottam az arányokon is.
Ez a formázási technika olyan jópofa, vidámságot csempészhetünk vele a mindennapokba, és magát a sütit tulajdonképpen bármivel tölthetjük, ami a kezünk ügyébe kerül, legyen az akár puding, Nutella vagy valamilyen lekvár, sőt még sós töltelékkel is elkészíthetjük, minimálisra redukálva a a tésztában a cukor mennyiségét.

Hozzávalók 12 darabhoz:

40 dkg liszt
1 mk. só
6 dkg + 1 tk. cukor
1 tojás
2 dkg friss élesztő
kb. 1,5 dl tej
8 dkg vaj
18 dkg sárgabaracklekvár
7 dkg darált dióbél
vaj a sütőformához

elkészítés:

1. Az élesztőt 1 teáskanál cukorral és kevés langyos tejjel simára keverjük, és letakarva felfuttatjuk. A vajat a többi tejben felolvasztjuk és hűlni hagyjuk.
2. A sóval, többi cukorral vegyített liszt közepébe mélyedést nyomunk, beleütjük a szobahőmérsékletű tojást és villával felverjük. Hozzáadjuk a felfuttatott élesztőt, a vajas tejet, és puha tésztává dagasztjuk. Letakarva megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk, 12 egyenlő részre osztjuk, mindegyiket gömbölyűre formázzuk, és negyedórát kelni hagyjuk.
4. A tésztagömböket ellapítjuk, és enyhén lisztezett felületen 13 cm átmérőjű körlapokra kinyújtjuk. a körök egyik felét vékonyan megkenjük szűk 1 teáskanálnyi lekvárral, és megszórjuk darált dióval.
5. A tészta lekváros-diós oldalára ráhajtjuk szabadon hagyott tésztarészt – így félhold alakot kapunk –, finoman lenyomkodjuk, és függőlegesen 3 sávra vágjuk.
6. A tésztasávokat egymás után, óvatosan feltekerjük, és az így kapott 3 kis csigát egymás mellé rendezzük úgy, hogy a feltekerés végeit fordítsuk össze, hogy azok legyenek belül. Ilyen módon virág alakú péksüteményt kapunk, amit a kivajazott sütőforma mélyedésébe ültetjük. (Amikor a virágokat a mélyedésbe helyezzük, azok kicsit összeborulnak, ezért kerek végű késsel beleigazítjuk, hogy a virágfejek felfelé nézzenek.) Így járunk el a többi tésztával is.
7. Előmelegített sütőben készre sütjük, majd a sütőből kivéve, a virágokat 2-3 percig a formában hagyjuk. A tepsiből kivéve, rácson hagyjuk langyosra hűlni.

sütési hőfok: 180°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 25 perc

Az elkészítés főbb lépései:

Ihletadó: Tortelina

Csokis-vaníliás krémtorta

Nagyon kedves vendégek jöttek hozzánk a kettővel ezelőtti hétvégén. Régen találkoztunk utoljára, pedig nem egyszer szóba került, hogy jó lenne összehozni már egy közös napot; ha máskor nem, hát valamelyik ünnep kapcsán. Ez eddig sajnos nem jött össze, pedig ők mindketten olyan emberek, akikkel nem hogy ritkán, de nagyon sűrűn jó lenne együtt lenni.
Egyikük olyan közel áll hozzám, mintha az unokatesóm lenne - szoktunk is ezzel poénkodni, és így szólítjuk egymást, holott semmiféle vérségi kapcsolat nincs köztünk. Elvileg 18 éves korunk óta ismerjük egymást, de hosszú éveken át nem tartottuk a kapcsolatot, míg nem az internetnek hála pár éve egymásra találtunk, és őrült levelezésbe kezdtünk. Hihetetlenül izgalmas volt olvasni az irományait, csak úgy ittam magamba a sorait. Egyfolytában hahotáztam, annyira szellemes stílusban fogalmazott. Ő pont így volt az én leveleimmel.
A feleségével még csak egyszer találkoztunk, de a Kutyánszkival mindketten azonnal megkedveltük őt, mert nagyon kedves egyéniség, szelíd, vidám és helyén van a szíve. :) Az „Unokatesómmal” annyira szeretik egymást, hogy öröm nézni, és mindig kitalálnak valami bolondságot, amit rendszerint fotók formájában mutogatnak az egyik jól ismert közösségi oldalon. De hát dinnyék mindketten – szerencsére! :D
Van egy nagyon cuki szokásuk – akárhova is mennek kirándulni, mindig küldenek nekünk képeslapot, és így ők az egyetlenek, akiktől annak ellenére, hogy az internet világában élünk, mégis régi stílusban kapunk hírt.
Most végre volt egy kis idejük meglátogatni minket, és mivel levélben eddig kb. 10-szer zengtek ódákat a főzési tudományomról, amit eddig csak fotókon láttak – kivétel az „Unokatesóm”, aki egyszer kóstolta is a főztömet –, úgy éreztem, az a minimum, hogy ebédre hívom őket. Ez némi gondolkodást jelentett kaja-ügyben, mert egyikük sem eszik húst, illetve le is lettem tiltva a nagy traktáról. A klasszikus hármas – leves, főétel, desszert – felállást megkurtítottam két fogásra, mert nem akartam, hogy már az elején annyira jóllakjanak, hogy utána ne tudjanak megbirkózni a többi fogással, pláne, hogy ebéd után egy kis sétát terveztünk a városban. Nem lett volna okos dolog, ha degeszre etetem őket.
Végül ezért a kis szerény ebédért is olyan nagy dicséretet kaptam, hogy lehet, nem is merek majd legközelebb valóban kitenni magamért. :D
A főétel, a lecsós-sajtos krumpli kipróbált és jól bevált étel nálam, mi nagyon szeretjük, igaz kolbásszal, de a vendégeinknek szigorúan anélkül készítettem. Anno egytálételnek lett kitalálva, lévén kolbászos, de köretként is ehetjük. Éppen ezért rántott hús helyett most sajtos-túrós puffancsot kaptak hozzá. Mindkettő telitalálat volt, nagyon ízlett nekik, és megnyugtattak, hogy nem csak fotóról látszik finomnak az, amit sütök-főzök. Hálából elcsomagoltam nekik a maradékot, amit elmondásuk szerint már a hazafelé vezető úton majdnem teljesen bepusziltak. :)
A süti kapcsán két variáción gondolkodtam: vagy linzertortát sütök, ami mindig sikerül és tuti nyerő, vagy piskótát cukrászkrémmel, amibe most szerelmes vagyok. Végül ez utóbbi mellett döntöttem, mert Anya szívsütijei után maradt még csokoládés cukrászkrémem. A mennyiséget szaporítandó, főztem még egy fél adagot, így kétféle krémmel tölthettem meg a tésztát. Utólag örömmel tapasztaltam, hogy nyugodtan süthettem volna nagy tortát is. :)

Hozzávalók 16 cm átmérőjű tortaformához:

Tésztához:
4 tojásfehérje
1 tojássárgája
8 dkg porcukor
8,5 dkg liszt
1 mk. sütőpor
vaj és liszt a formához

Krémhez:
egy adag cukrászkrém
3 dkg étcsokoládé
2 dkg aranymazsola

Tetejére:
2 dl tejszín
1 púpozott ek. porcukor
2 dkg mandulaforgács
5 dkg étcsokoládé

elkészítés:

1. A tésztához az egész tojást szétválasztjuk, a sárgáját 2 dkg cukorral fehéredésig keverjük. A fehérjét a többi tojásfehérjéhez adjuk, és kemény habbá verjük.
2. A fehérjehabhoz kisebb adagokban hozzákeverjük a többi porcukrot, majd hozzáforgatjuk a cukros tojássárgáját, majd apránként a sütőporos lisztet.
3. A tésztamasszát kivajazott, kilisztezett sütőformába simítjuk, és előmelegített sütőben megsütjük. Kicsit hűlni hagyjuk, majd kivesszük a formából, és kihűtjük.
4. Elkészítjük a kétféle cukrászkrémet, még forrón kétfelé vesszük, és az egyik adagot elkeverjük 3 dkg jó minőségű, darabokra tördelt étcsokoládéval. A másik adag krémhez hozzákeverjük a felaprított mazsolát. Mindkét adag krémet kihűtjük.
5. A piskótát 3 lapra vágjuk, az alsó lapot megkenjük a csokoládés krémmel, és ráhelyezzük a 2. lapot. Rákenjük a mazsolás krémet, majd befedjük a 3. tésztalappal. (Előfordulhat, hogy kimarad egy nagyon kevés krém.)
6. A tejszínt a porcukorral kemény habbá verjük és körbekenjük vele a torta teljes felületét.
7. A mandulát zsiradékmentes serpenyőben kis lángon világosra pirítjuk, és miután kihűlt, megszórjuk vele a torta tetejét.
8. Az étcsokoládét gőz fölött megolvasztjuk, kis szendvicses zacskóba kanalazzuk, aminek az egyik sarkára előzőleg egy pici lyukat vágtunk, és becsíkozzuk vele a tortát. Fogyasztásig hűtőbe tesszük.

sütési hőfok: 160°C
sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)
sütési idő: 20-25 perc