Fehér kenyér fiatal vadkovásszal

Zsófi, az én kedves vadélesztőm új családtagnak számít nálunk, de máris belopta magát a szívembe. Már 2. alkalommal bizonyította, hogy nagyon is tud tésztát emelni. Öröm volt nézni, ahogy kitartó munkájának hála, a tálban magasodott a kenyértészta, boldogságom pedig még nagyobb volt, amikor kiderült, hogy még ehető, sőt finom is lett a kész kenyér.
Első alkalommal, amikor vadkovásszal készült kenyeret sütöttem, igencsak elcsodálkoztam rajta, hogy nem kellett kidobni, pedig ennek elég nagy volt az esélye. Biztos annyira akartam, hogy jó legyen, hogy ő ezt megérezte és jól viselkedett. :D A fotókon egyébként az első kenyeremet lehet látni. Persze most még van egy kis gondom a formázással, de idővel Zsófi is biztosan megerősödik, kicsit több lisztet is keverhetek hozzá, és akkor talán megszelídül a tészta.
Nagyon érdekes volt egyébként megtapasztalni a vadélesztős kenyér állagát, tapintását és ízét. Nekem nagyon tetszik, hogy olyan lyukacsos, kissé nedves tapintású, rugalmas, de mégis puha a tésztája. A savanykássága is kellemes, pont, mint a német nyelvterületek kenyerei, én legalábbis ott ettem ehhez hasonló ízűeket. Különösen tetszik, hogy annyira ropogósra sül. Mosolyogtam is magamban, mert amikor a minap ezt készítettem vacsorára, olyan csendben ettünk, mint még soha. Pontosabban csak a kenyérhéj ropogtatása törte meg a csendet, de egyébként annyira lekötötte a figyelmünket ennek a szép kenyérnek az élvezete és a rágás, hogy tényleg nem jutottunk szóhoz. Teljesen eltér az élesztős kenyerektől, de még az érett kovászosoktól is.
Érdemes megpróbálkozni vele, nagyon tudom ajánlani még akkor is, ha sok türelem kell az elkészítéséhez.
Ha már erős a kovászunk, akkor elegendő lehet belőle 15 dkg is, mert az már képes lesz 30-40 dkg hozzáadott liszttel is megbirkózni.

Hozzávalók 1 kenyérhez:

10 dkg aktív vadkovász + 1 dl víz + 10 dkg kenyérliszt
25 dkg fehér kenyérliszt
10 dkg finomliszt
1 ek. teljes kiőrlésű búzaliszt vagy sikér
1 tk. cukor
1 tk. só
kb. 3 dl víz vagy szénsavmentes ásványvíz

elkészítés:

1. Az előkészületekhez a délelőtti órákban a befőttes üvegben lévő, már aktív vadkovászunkhoz 1 dl vizet és 10 dkg kenyérlisztet keverünk. Néhány óra alatt szobahőmérsékleten a kétszeresére kelesztjük. Ezután jól átkeverjük.
2. Aznap délután a kelesztőtálba öntünk belőle 10 dkg-nyit, elkeverjük 1 dl vízzel, 10 dkg kenyérliszttel, és pár órát letakarva hagyjuk. Ezután megkeverjük.
   
3. Még aznap este hozzáadjuk a kétféle lisztet, a cukrot, sót és annyi vizet (kb. 2 dl-t), amennyit felvesz. Fakanállal nokedli sűrűségűre keverjük.
4. Vékonyan kiolajozott dagasztótálba tesszük, a tetejét vékonyan megolajozzuk, és letakarva, szobahőmérsékleten pihentetjük 10-12 órát.
5. Másnap reggel lisztezett munkalapra borítjuk és meglisztezzük. (Liszt helyett be is olajozhatjuk a munkafelületet és a kezünket. Én első alkalommal beolajoztam, de a liszt nálam jobban bevált.)
6. Az igen nyúlós tésztát jobbról és balról, majd lentről és fentről is egymásra hajtjuk (közben a tészta nagyon igyekszik szétterülni), és gyors mozdulattal, a sima felületével felfelé, a kiolajozott sütőformába vagy jénai tálba tesszük. (Én sütőpapírral bélelt formába tettem, és a papírt előtte megkentem olajjal.) Letakarva másfél órát kelesztjük. (A tetejét meglisztezhetjük.)
7. A kenyeret befedjük a vízzel alaposan bespriccelt jénai tetejével (vagy esetemben egy másik sütőformával), és 230°C-ra előmelegített sütőben 30 percig sütjük.
8. Ekkor levesszük róla a fedőt, a hőmérsékletet 200°C-ra csökkentjük, és további fél óra alatt készre sütjük. Kötőtűt szúrunk bele, hogy ellenőrizzük, megsült-e. Rácson hagyjuk kihűlni.

sütési mód: alul-felül sütés