Mami derelyéje és bundás kalácsa – ez volt a két kedvencem azok közül az ételek közül, amelyek emléke anyai nagymamám nevéhez fűződik. Előbbi elkészítése bonyolult, utóbbié azonban épp az ellenkezője – rettentő egyszerű étek. Már nem is voltam kisgyerek, amikor először kínált meg ezzel a finomsággal. Akkoriban már társasházban lakott – utálta is rendesen, hiszen világ életében kertes házban élt – és amikor kedve szottyant és még bírta, ő főzőcskézett magára. Ezek rendszerint könnyen elkészíthető ételek voltak, hiszen Mami nem a főzőtudományáról volt híres. (De az biztos, hogy a derelyéje, a barátfüléje, a kisdinnyéje és a bundás kalácsa verhetetlen volt.)
Emlékszem, egyszer éppen akkor mentem át hozzá látogatóba, amikor bundás kalácsot készített magának. „Mami, hát te meg csinálsz?” - kérdeztem. „Bundás kalácsot” - hangzott a válasz. „Kérsz, Csimbikém?” „Jóhogy!” - és már falatoztuk is együtt ezt a szimpla, ám igen ízletes édességet.
Tizenévesen nagyon meglepődtem azon, hogy kalácsot is lehet bundázni, hiszen én akkor még csak kenyérrel ismertem, és furcsának hatott. Mégis azonnal megszerettem.
Mami valószínűleg nem pont úgy készítette, ahogy most én, de így is nagyon finom lett.
Hozzávalók 2 személyre:
2 szelet sikkadt kalács (pl. szent háromkirályok kalácsa)
1 tojás
1 ek. porcukor
1 ek. tej
1 tk. Portorico rum
2 dkg vaj
2 ek. házi meggyes cseresznyedzsem
elkészítés:
- A cukorral ízesített tojást felverjük, majd elkeverjük a rummal és a tejjel.
- Serpenyőben vajat hevítünk, és a cukros tojásban alaposan megmártóztatott kalácsszeleteket mindkét oldalukon pirosra sütjük.
- A bundás kalácsok tetejére 1-1 evőkanál dzsemet halmozunk és tálaljuk.
