VII. Németország... szeretlek!

6. Berchtesgaden, Krimml:

Berchtesgaden:
Csütörtökre időzítettük az általunk szinte legjobban várt látnivalót, a Harmadik Birodalom egyik megmaradt „emlékművét”, a németországi Berchtesgaden városa fölött megbújó híres/hírhedt épületet. Az oda vezető úton, a tulajdonképpeni Berchtesgadener Land nevű vidéken kocsikázva, gyönyörködhettünk a német Alpokban és az ottani zöld mezőkben. Számomra nagyon várt program volt ez, hiszen Németországhoz különösen vonzódom.
Az időjárás megint kedvezett nekünk, bár borongós időben indultunk útnak, de amíg a Kehlsteinon voltunk, elviselhető mennyiségű felhő úszkált a fejünk fölött. Egyedül a házzal szemközt látható Hoher Göll sziklatömbjét takarták el a szemünk elől, de mire végére értünk a programnak, teljesen beborult az idő, és megsajnáltam a még mindig ide érkező turistákat.
Németország délkeleti csücskében, az osztrák határtól 15 km-re, Salzburgtól pedig 30 km-re található város a Bajor Alpok egyik gyöngyszeme. Itt van a 2713 m magas Watzmann hegy, Németország 2. legmagasabb hegycsúcsa és a Königsee tó.
A várostól alig 3 km-re található Kehlstein 1835 méter magas hegye, amelyen a Harmadik Birodalom idején Adolf Hitler üdülőhelye volt Sasfészek néven.

 

Wachenfeld-ház (Haus Wachenfeld):
1923-ban a berchtesgadeni hegyekben a Führer egy kis faházat bérelt (amely egy gazdag bajor kereskedő háza volt), mert ideális helyen feküdt - közel a barátinak számító Ausztriához, Olaszországhoz és Magyarországhoz. Így az akkoriban még csak kis párt elnökeként tevékenykedő Hitler gyorsan el tudott volna menekülni baj esetén. Később hazaárulásért börtönbe került, és ott megírta a Mein Kampf-ot. A könyv 2. felét már itt a hegyekben diktálta, és a befolyt összegből megvette a telket. A házat átépíttette, és felállította főhadiszállását, az ún. Berghofot, ahol történelmi döntéseinek nagy részét hozta meg.
1935-re hatalmassá nőtte ki magát a birtok. A környező lakókat, vagyis a falu nagy részét a Nemzeti Szocialista párt kivásárolta és kitelepítette, és a biztonsági szolgálattal együtt odaköltöztették az egész gépezetet. A Berghof szomszédságában volt Göring, Bormann és Albert Speer háza. Göbbelsnek és családjának nem volt szüksége nyaralóra, saját lakrészük volt Hitler házában. És itt élt Eva Braun is. Volt óvoda a gyerekeknek, SS-barakk, gyalogtávolságban teaház, de ezeket a Berghoffal együtt mind megsemmisítették a háború után, alig maradtak felismerhető nyomok utánuk. Az öt biztonságos zónát egy földalatti bunker kötötte össze. Az egyik épen maradt épület a Berghof közvetlen szomszédja a Hotel zum Türken, mely morbid módon ma is lakható, s melynek pincéjéből bejutunk a föld alá.
A hotelhoz vezető utat kocsival is megtehetjük. Mi nem szálltunk ki itt, csak távolabbról láttuk a bejáratot. Nem akartuk ui. elszalasztani a naposabb időt, ami fent a csúcson igen fontos tényező az élvezhető látkép érdekében.

 

Sasfészek (das Kehlsteinhaus):

Kocsival a felfelé vezető út mentén álló, megtévesztő nevű Berggasthof étterem környékén lévő parkolók valamelyikében van lehetőség letenni a kocsit. Az étterem melletti úton pedig legyalogolhatunk a "Dokumentation Obersalzberg" nevű kiállításhoz, amely korabeli fotók segítségével visszarepít az időben, és történelmi áttekintést nyújt a nemzeti szocialista múlttal kapcsolatban. Állandó és időszakos kiállításokat tekinthetünk meg, ill. előadásokat, rendezvényeket is tartanak.
(Kirándulási lehetőségek Obersalzbergben)

Berggasthof étterem

balra: Dokumentation Obersalzberg kiállítás, jobbra: a buszállomás

A lenti nagy parkoló mellett lévő buszmegállóból menetrendszerűen indulnak a buszok Obersalzbergbe, és végigmennek a 6,5 km hosszú, csupán 4 m széles, meredek és kanyargós úton, amelyet 13 hónap alatt 3000 munkás épített. Ez annak idején privát út volt. A buszok aztán a Sasfészekhez vezető alagút bejárata előtt leteszik az utasokat. Ha ide felértünk, a kasszánál célszerű azonnal helyjegyet váltani a visszaútra, ami nem kerül plusz pénzbe. Aki a visszaútra szóló időpontot később módosítani szeretné, és hamarabb el akarja hagyni a terepet, annak a buszsofőrrel kell megbeszélnie a változtatás lehetőségét. Mi is így tettünk.
Miután a busz felért, egy hosszabb alagúton kellett tehát gyalogolnunk az eredeti állapotában megmaradt lifthez, amit belül fényesre polírozott sárgaréz borít. Itt nem szabad fotózni, de azért lehet. :) (Mi inkább videóztunk, ezért az itt készült egyetlen fénykép elég béna lett.) A felvonó 124 m-t emelkedik 41 mp alatt, hipp-hopp felér a házig.
Természetesen gyalogosan is mehetünk, 3 útvonal is felvezet a csúcsra, mindegyiket nagyjából 2-2,5 óra alatt lehet megtenni.

kiszállás a buszból - panorámakép

végállomás, kassza és az alagút bejárata

balra: alagút a lifthez, jobbra: a lift, amit tilos fotózni... meg az amcsi  Mikulás inkognitóban :)

ugyanaz a panoráma feljebbről

távolban a Königsee

Az 1834 m magasan fekvő, jelenleg étteremként működő nem túl szép épületet Bohrmann ajándékozta Hitlernek 50. születésnapja alkalmából. A Führer azonban a becslések szerint csak kb. 10-szer járt itt. Eva Braun testvérének esküvőjét ebben a magaslati étteremben ünnepelték, és ennek a partinak a képei egyedüli bizonyítékok arra, hogy Hitler igenis járt a születésnapi ajándékházikójában. El is fogyasztottunk itt egy kávét, de képtelenek voltunk átérezni a tragikus múltat, pedig abban a teremben ültünk, ahol sok-sok évvel ezelőtt jó néhány eszement háborús bűnös gondtalanul szórakozott. Az étterem és a hely tele volt bámészkodó turistával - így nehéz elmerülni a történelemben. Továbbá kiábrándító volt a teraszon árválkodó 4-5 lelakatolt hűtő, amelyekben a nyár folyamán tárolják az italokat.

körbejártuk az épületet - jobbra lent: a Sasfészek irányából nézve,
háttérben a Hoher Göll felhőben úszó sziklatömbje és a kereszt

ezen a vaskorlátos kilátóhelyen vitte le a fejemet szél

belső tér - ma már étterem...

...és kávézó

Sasfészek, azaz a Kehlsteinhaus

A hely azonban nem csupán a Sasfészek miatt érdekes. Ebben a magasságban ui. ténylegesen a sziklák csúcsáról, gyakorlatilag 300 fokban látható a Nemzeti Park, a Königsee, az Alpok havas hegycsúcsai és a távolban Salzburg. A látvány szerintünk vetekszik a Schafbergről elénk táruló panorámával még akkor is, ha itt csak egyetlen tó vize tükröződik a távolban. Ha lehet, még kicsit félelmetesebb is.

túraút

A Sasfészek egyébként a Schafbergen látható, fából épült Himmelspforthüttéhez hasonlóan egy sziklaszirten áll, és vele szemben egy magaslaton egy fa keresztet láthatunk havasi gyopár díszítéssel, ahonnan gyalogút vezet a környező hegyekbe. Mi nem akartunk akkora sétát tenni, mert az ég teljesen beborult, ezért csak a sziklás szakaszig mentünk el, ami különleges látványt nyújtott. A kereszttől nem messzire egy széles tábla hirdeti az előttünk magasodó hegycsúcsok neveit. Ilyen táblákat egyébként az Alpokban több helyen is látni lehet, pl. a Großglockner Hochalpenstrassén, és segítségükkel könnyen beazonosíthatóak a szemünk elé táruló hegycsúcsok.
Visszafelé is az „arany” lifttel mentünk, ahol egy amerikai társaságba botlottunk, köztük egy fehér szakállas bácsival, aki tuti, hogy nyugdíj-kiegészítésképpen mikuláskodni szokott. A liftből kilépve egy szimpatikus bácsikával kedélyesen elbeszélgettem másik kedvenc nyelvemen, amerikai angolul. Marha nehéz volt amúgy németről átváltani.
A Kehlstein számunkra igen emlékezetes része marad az Ausztriában tett kirándulásunknak.
(Buszjegy: 16,10 euró/fő, parkolás egész napra: 3 euró)

 

Krimml:

Krimmli vízesés(ek) (Krimmler Wasserfälle):
Maishofenből nézve a németországi Berchtesgaden É/ÉK-re, míg az ausztria Krimml Ny/DNy-ra van, de az előző napok programjait fontosabbnak tartottuk, és úgy voltunk vele, hogy a vízeséseket borúsabb vagy esős időben is megnézhetjük, míg pl. a magashegyi víztározók vagy a Schafberg csakis jó időben élvezhető.
Berchtesgadenből kilőttünk Krimml felé, és ezzel megtettük az egész kirándulás leghosszabb útját. Bizonyára választhattunk volna aznapra más célpontot is, ami sokkal inkább útba esik, de a rossz idő miatt nem nagyon volt más választásunk, Krimml tehát csütörtökre maradt. Sajnos magunk mögött hagytuk a jobb időt, egyértelműnek tűnt, hogy délután esni fog. Az oda vezető úton nem is tudtam jó fotókat készíteni a Hohe Tauern Nemzeti Park területét képező gyönyörű tájról, és mire odaértünk, már készíthettük is az ernyőt.

a Hohe Tauern Nemzeti Park

balra: ház a dombon, szép kilátással, jobbra: messziről látszik a vízesés

A városba beérve, már a kocsiból elénk tárult a távolban zuhogó víztömeg – és itt most nem az esőre célzok. Miután az autót letettük (ezt több ponton is megtehetjük), átmentünk a hídon a körforgalomig. Itt van a bejárat, ill. egy kiállítás Haus des Wassers Austellung néven. Mellette látható a WasserWunderWelt, ami egy vízi vidámpark, és mindenféle vízzel kapcsolatos érdekességeket lehet szemügyre venni. Innen továbbmentünk a kb. 10 perc sétára lévő kasszáig, útközben 2-3 ajándékbolt mellett is elmentünk. Az úgymond valódi bejáratot, azaz a kasszát az előtte álló kőszáli kecskét ábrázoló szoborról lehet felismerni. Én itt 2002-ben is lefényképezkedtem, és fura érzés volt 11 évvel később ugyanitt állni.
Szinte végig zuhogott az eső, de még így is hatásos volt a vízesés látványa. Mégis inkább napos időben tanácsos ide látogatni, mert akkor sok szivárványban lehet részünk. Aki igazán közel akar menni a vízeséshez, az jobban teszi, ha esőkabátot vagy ernyőt visz magával. A vízpára és az eső miatt sajnos alig tudtunk éles képeket készíteni.
Mi kb. 1300 m-ig sétáltunk fel, azaz még a Jagasprung kilátóhelynél is feljebb, és közben több platformon is készítettünk képeket. A legfelső vízesésig állítólag kb. 1 óra 15 percig tart az út. Ha megéhezünk vagy vásárolni akarunk, a kasszánál és lejjebb is találhatunk éttermet és shopokat.

balra: a híd előtt ezzel az étteremmel szemben parkoltunk,
jobbra: ajándékboltok a vízeséshez vezető úton

balra: a kasszához vezető út, jobbra: bejutottunk és visszanéztünk :)

A település nyugati szélén nyílik a Krimmler Ache gleccserpatak völgye, a Krimmler Tal. Itt, a Hohe Tauern Nemzeti Parkban látható Európa legnagyobb vízesése, amely a világon az 5. a sorban (más leírás 8.-nak hozza). A folyó a Grossglockner hegylánc északi oldaláról ered, és itt 3 lépcsőben 385 m-t zuhan alá, de ha a vízesés térképét megnézzük, akkor ez a 3 valójában 4-nek látszódik, mert a középeső vízesés 2 részből áll. A felső vízesés 145 m-es, a középső 140 m, az alsó 100 m-es. Ezek a számadatok nem pontosak, a neten ui. keverik az alsó és a középső zuhatag méreteit. A gleccserek táplálta vízesés vízszintje változó, függ az adott évszaktól, de naponta is eltéréseket mutat. Júniusban és júliusban 30-40%-kal magasabb a vízszint, mint pl. februárban. A napi legnagyobb vízmennyiség este 9 és éjfél között ömlik le. A vízesés jótékony hatása igazolt, allergiásoknak és asztmásoknak kifejezetten ajánlott. Április és október között naponta nyitva tart, de télen a lefagyások miatt veszélyes.
1835-ben kezdték el kiépíteni az ide vezető utat a vízesés bal oldalán, és már akkor egészen a tetejéig fel lehetett jutni. 1901-ben korszerűsítették. Az út 1090 m-ről vezet 1470 m magasra, 4 km hosszú és 11 kilátópontja van. A bejáratnál, a parkolónál ahogy már említettem, vízi vidámpark működik (WasserWunderWelten). Taxival is fel lehet menni, ha nem akarunk gyalogolni.
A Krimmler Ache völgyének több elágazása is van. A völgy közepe táján, a Krimmler Tauernhaus mögött nyúlik le a Krimmler-Kees gleccser nyelve.
(Belépő: 2,50 euró, SalzburgerLand kártyával ingyenes, belépő a WasserWunderWeltenbe: 6 euró/fő, kombi belépő: 8,50 euró, parkolás 5 euró)

 

 

a vízesés alsó szakasza

balra: kis patakocska, jobbra: a vízesés középső szakasza

visszafelé

A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.

 

 

Forrás: internet, Ausztria útikalauz

Joghurtos, sós kifli teljes kiőrlésű lisztekből

Ági barátnőm nemrégiben olyan csini vajaskifliket tett fel a blogjára, hogy nem győztem bámulni és csodálni, annyira tökéletesek voltak. Tőle lestem el egy számomra addig ismeretlen kiflitekerési technikát. Pontosabban nem tekerte ő se másként, csak a tésztát nem egy nagy kör- vagy téglalapra nyújtotta, és aztán azt vágta cikkekre, hanem bucikká gömbölygette, és azokat egyenként oválisra nyújtotta, majd tekerte. Pontosan azt tette, amit én a magyaros pizzanyelvekkel, már ami a nyújtást illeti. Szóval a technika ismerős, csak nem kiflire alkalmazva. Úgyhogy most már csak tekernem kellett, hogy a tésztából tetszetős kifli legyen. :)
Az övéhez nagyon hasonló összetevőkből lévő kiflit én is készítettem már, nagy kedvenc volt nálunk egy időben, de aztán valahogy elmaradt, inkább kenyeret vagy zsemlét sütöttem. Látva azonban az ő kiflikéit, szinte azonnal el is készítettem az ő receptje szerint, és egyúttal bedagasztottam egy másik adagot is: háromféle lisztet vegyítettem, és joghurtot adtam hozzá.
Ezzel a kétféle kiflivel vártam haza az én szegény, fáradt Apjukomat, aki két napig vidéken dolgozott. Nagyon örült a friss péksütiknek, be is vacsorázott, aztán mély álomba zuhant – végre a saját ágyában –, lábánál a két macskuszával.

 

 

Hozzávalók 8 darabhoz:

35 dkg fehér kenyérliszt
10 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt
5 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
1 csapott ek. só
1 mk. cukor
5 dkg vaj + a kenéshez
2,5 dkg friss élesztő
2 dl natúr joghurt
1,5 dl tej
köménymag és nagy szemű só a szóráshoz

elkészítés:

1. A langyos, cukros tejben, egy kevés lisztet is hozzáadva elkeverjük az élesztőt, és letakarva felfuttatjuk. A joghurtot a vajjal együtt felmelegítjük, és hagyjuk langyosra hűlni.
2. A felfutott élesztőt és a vajas joghurtot a sóval vegyített lisztkeverékhez öntjük, és lágy tésztává dagasztjuk. Letakarva, meleg helyen megkelesztjük.
3. A megkelt tésztát lisztezett munkalapon finoman átgyúrjuk, 8 gombócot formázunk belőle, és 15 perc pihentetés után mindet közel háromszög alakúra nyújtjuk.
4. Egy tésztaháromszöget a két végénél fogva kissé széthúzunk, majd enyhén lefelé nyomva feltekerjük, és kifli formára meghajlítjuk. Így járunk el a többi tésztával is. Sütőpapírral bélelt tepsire rendezzük, és letakarva jó negyedórát pihentetjük.
   
5. A péksüteményeket lekenjük langyos olvasztott vajjal, megszórjuk nagy szemű sóval, köménymaggal, és előmelegített sütőben készre sütjük. Rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

sütési hőfok: 200°C
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: 20-25 perc

 

 

 

 

VI. A Tyűha!-érzés

5. St. Wolfgang, St. Martin bei Lofer/Weißbach:

St. Wolfgang/Wolfgangsee:

A korábban Aberseenek nevezett tóvidék partján 1000 éve még sűrű erdőség húzódott, később azonban sokan felkeresték. A kisváros festői szépségű, romantikus és világhírű üdülőhely lett. Az itteni plébániatemplom Ausztria leglátogatottabb műemléke, amit mi sajnos nem néztünk meg, mert várt még ránk egy barlanglátogatás, és figyelnünk kellett a nyitva tartásra.
A hagyomány szerint a Regensburg-i Wolfgang püspök a közeli Falkenstein egyik barlangjában élt remeteként, majd azt elhagyva megalapította a templomot. A monda szerint Wolfgang eldobott egy fejszét, és ahol az földet ért, ott templomot épített. A hívek annyira tisztelték a püspököt, hogy távoli helyekről is elzarándokoltak ide a 15-16. században, és ez a zarándokút egyenrangúnak számított a római, az Aachen-i vagy az Einsiedelei-ival. Azt beszélik, az ördög mesterkedései ellenére a művészettörténet legértékesebb remekműveivel díszített templom fennmaradt, és az ördögöt egy farkas rántotta ki a templom tetejének egyik nyílásán. Wolfgangot szentté avatták, és a középkorban kultusza hazánkba is átterjedt. Az itt látható egyedülálló gótikus mestermunkák és az alpesi barokk stílusban készült szépségek ezt a templomot az európai művészettörténet nevezetes helyévé avatják.
A Salzkammergut-régió egyik legnagyobb és legismertebb tavának korábbi neve Abersee volt. Ezt a nevet ma már ritkán használják, és elsősorban a St. Gilgen-Strobl közötti területet értik alatta. A tó 13 km²-en terül el, legnagyobb mélysége 114 m. St. Wolfgangban csak rövid partszakasza van, a nagyobbik része St. Gilgennél és Stroblnál látható. 

Schafberg:

távolban a Schafberg ferde vonulata

Anya 2005-ben azt mondta az itt elé táruló látványra, hogy ez élete legszebb élménye. Ezért ezeket a képeket most elsősorban neki ajánlom, és azt kívánom, hogy minél hamarabb újra köztünk lehessen.
Az 1782 m magas hegy lábánál 3 tó van: a Wolfgangsee, a Mondsee és az Attersee. St. Wolfgangból a Schafbergre itt közlekedik 1893 óta Ausztria legmeredekebb gőzös fogaskerekű vasútja, a Schafbergbahn 1732 m-es magasságig. Kb. 45 perc alatt teszi meg az 5.86 km hosszú utat, közben 1180 m-t emelkedik, majd megpillanthatjuk a Schafberg-csúcsot. A vonatocska csak május elejétől október végéig közlekedik a csúcsig. Tiszta időben 360°-os panorámában tekinthetünk alá a Salzkammerguti tavakra (Wolfgangsee, Irrsee, Mondsee, Attersee, Fuschlsee, Chiemsee), ill. csodálhatjuk meg a Dachstein-gleccsert. A látvány tényleg mesébe illő, hiszen talán nincs is másik olyan hely a világon, ahol ennyi tavat szemlélhetünk egyszerre. A távoli hegyek persze itt is felhőbe burkolóztak, de összességében egész jó időt fogtunk ki.

Az út a Schafbergbahnhof völgyi állomásnál kezdődik, először egy kis darabon átmegy St. Wolfgangon, majd erdőkön és mezőkön keresztül a Dorneralpe (1040 m) útelágazásig visz. A nosztalgia gőzmozdonyokat itt újra töltik vízzel, ezután folytatódik az út a Schafbergalpe Hütte megállóig 1363 m magasra. Itt akár ki is szállhat, aki gyalogolni szeretne. A séta kb. 1 órát vesz igénybe a csúcsig, de vonattal csak kb. 10 percbe telik, hogy elérjük a hegyi állomást, a Schafbergspitzét 1732 m magasan. Itt található a Hotel Schafbergspitze, Ausztria legrégebbi hegyi vendégfogadója, amelyet 1862-ben építettek. Kicsit távolabb, a hotel mellett láthatjuk a Himmelspforthüttét (Mennyország kapuja), amiben kávézó működik. Itt csak a Kutyánszki ivott kávét, ami marha drága volt és rossz is. Én addig a körülöttünk repdeső, sárga csőrű, hirtelen varjúnak látszó, igen szemtelen madarakon röhögtem, mert képesek voltak beleinni a vendégek bögréibe.
Amikor megérkezünk, érdemes rögtön helyjegyet váltani a visszaútra, ami nem kerül külön pénzbe, csak a helyünket biztosítjuk vele a vonaton. Ehhez fel kell menni az állomás melletti lépcsőn, és ott a kasszánál elintézhetjük.
A Schafbergre feltétlenül jöjjön el, aki teheti, mert leírhatatlan a látvány: az ember egyszerre vehet szemügyre ennyi tavat a talpa előtt/alatt. Tiszta időben a távoli hegycsúcsok jól felismerhetőek - táblák alapján tudjuk "őket" beazonosítani.
(Belépő: 31 euró/fő oda-vissza út, parkolás egész napra: 3 euró)

kilátás a vonatból a Wolfgangsee-re

balra: Schafbergalpe megálló 1363 m-en, jobbra: Haus Schafbergspitze 1763 m-en

az állomás fentről

a hegy másik oldalán elénk táruló látkép

Himmelspforthütte

látkép a Haus Schafberspitze különböző pontjairól

Himmelspforthütte - kávézó

"Ihatok a bögrédből?"

kimerészkedtem a szikla szélére

a panoráma innen

búcsú a Schafbergtől

St. Martin bei Lofer:
Itt emelkedik a Loferer Steinberge központi tömbje, a 2511 m magas Ochsenhorn. A település közelében 3 természeti látványosság van, a Seisenberg szurdok (Seisenbergklamm), a Vorderkaser szurdok (Vorderkaserklamm) és a Lamprechts barlang (Lamprechtshöhle), amelyeket együttes néven a Saalach-völgy természeti csodáiként (Saalachtaler Naturgewalten) emlegetik.
Sajnos a rossz idő és időhiány miatt csak a Lamprect barlangot tudtuk megnézni, mert ez volt legtovább nyitva. Mivel azonban a fent említett 3 természeti csoda szinte egy kupacban van, érdemes majdnem egy teljes napot áldozni rájuk.

Lamprechtshöhle:

balra: Gasthof Lamprechtshöhle, jobbra: a barlang bejárata

Az 51 km kiterjedésű, 14 km járathosszúsága barlang Ausztria egyik legnagyobb és legérdekesebb barlangja, és Európa egyik legnagyobb barlangrendszere, amely St. Martin és Weißbach között fekszik, közvetlenül a Lofertől Saalfelden felé vezető autópálya mellett. Csak a bevezető 700 m-es szakasz tekinthető meg, ezt a részt 1905-ben nyitották meg a turisták előtt. 1822-23-ban kezdték feltárni. A barlangrendszeren belüli szintkülönbség 740 m. Vízesés is van benne.
A hegybe bevezető emelkedő után egy 70 m magas, jól kivilágított barlangteremhez értünk. Itt is kellett lépcsőzni, de simán teljesíthető volt. Oda-vissza 45 perc alatt bejártuk. Érdekes élmény volt, de valahogy nem ájultunk el tőle.
A barlang neve Lamprecht lovagtól származik, aki magasan a Saalach völgye felett, az akkori védekezésre alkalmas Saaleck várat birtokolta, melynek romjai még ma is láthatók. A szóbeszéd szerint értékes kincseket szerzett egy keresztes hadjáratban, amiket halála után lányai örököltek. A kincseket az akkoriban megközelíthetetlen barlangban rejtette el. Később kalandvágyó kincskeresők keresték fel a barlangot abban reménykedve, hogy rálelnek a mondabeli csodás kincsre. Keresésük nem járt eredménnyel. A tudományos kutatás csak a 18. sz. végén kezdődött meg. A rendszeres feltárási munkálatokat egy német alpinista egyesület kezdte meg 1899-ben.
(Belépő: 4,50 euró/fő, SalzburgerLand kártyával ingyenes)

egykor így másztak fel/le a barlangkutatók

balra: a barlang szexis része, jobbra: víz vájta mélyedések

balra: cápafogak, azaz születő cseppkövek, jobbra: sziklaformációk

jobbra: beszivárgó víz

a barlangkutatók kézjegyei

vízesések

tetőpont

A blogon lévő leírásokban szereplő belépődíjak felnőtt személyre vonatkoznak, az egyéb díjak (gyerek, nyugdíjas vagy csoportos belépők árait, a nyitvatartási időket és más tudnivalókat a címekként szereplő, vagy a bejegyzésben lévő vastag (esetenként dőlt) betűvel szedett linkekre kattintva az adott település vagy látnivaló honlapján megtalálhatják.

Forrás: internet, Ausztria útikalauz