...a „tarajos gőte”
Annak idején megsütöttem Fahéj tépkedős sajtos kenyerét. Mivel túl finom ahhoz, hogy gyakran készítsem, ezért azt csak különleges alkalmakra tartogatom. Az viszont, hogy tépkedni lehet, nagyon tetszik, és a szintén Fahéjtól származó, általam hullámzó kenyérnek titulált szendvicskenyérre emlékeztet. Formailag most is valami hasonlóra vágytam, mint az a bizonyos tépkedős remekmű, de ízében inkább valami másra. Így született meg ez a kenyér, ami szerintem egy rongyosra olvasott könyv lapjaira hajaz, de Anya szerint a tarajos gőtére hasonlít. :D Ezt is lehet tépkedni, és könnyen készíthetünk belőle akár szendvicset is, nem kell késsel vágni hozzá a szeleteket.
A fokhagyma finom illata hívogató, a rozsliszt és a magok pedig rostanyagban gazdagabbá teszik ezt a kenyeret, így juttatva hozzá bennünket egészségesebb formában a napi szénhidrátszükséglethez. ;)
Én szikrázó napsütésben kelesztettem, nem is csoda, hogy olyan finomságos lett. :)
Nem baj, ha a formánk kicsit nagyobb, mint ahány tésztalapunk van, mert mire újra megkel, kitölti az üres teret. Ha van megfelelő méretű formánk, akkor biztosan nem kelnek annyira össze a szeletek, és könnyebb lesz tépkedni. ;)
Miután megsütöttem, észrevettem, hogy az ismert receptes oldalon Fahéj lett a hét szakácsa, így ezt a finomságot neki ajánlom, és szeretettel gondolok rá, mint nagyszerű háziasszonyra és kedves távoli barátnőmre. :)
A fokhagyma finom illata hívogató, a rozsliszt és a magok pedig rostanyagban gazdagabbá teszik ezt a kenyeret, így juttatva hozzá bennünket egészségesebb formában a napi szénhidrátszükséglethez. ;)
Én szikrázó napsütésben kelesztettem, nem is csoda, hogy olyan finomságos lett. :)
Nem baj, ha a formánk kicsit nagyobb, mint ahány tésztalapunk van, mert mire újra megkel, kitölti az üres teret. Ha van megfelelő méretű formánk, akkor biztosan nem kelnek annyira össze a szeletek, és könnyebb lesz tépkedni. ;)
Miután megsütöttem, észrevettem, hogy az ismert receptes oldalon Fahéj lett a hét szakácsa, így ezt a finomságot neki ajánlom, és szeretettel gondolok rá, mint nagyszerű háziasszonyra és kedves távoli barátnőmre. :)
Hozzávalók 24x11x7 cm-es sütőformához:
35 dkg fehér kenyérliszt
15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
3 dkg tökmag
2 ek. lenmag
2 ek. szezámmag
5 gerezd fokhagyma
1 csapott ek. só
1 tk. cukor
3 dkg vaj
2 ek. tejföl
3 dkg friss élesztő
2,5-3 dl tej
napraforgóolaj a kenéshez és a formához
elkészítés:
- A szezám- és a tökmagot zsiradékmentes serpenyőben egymás után megpirítjuk, majd hűlni hagyjuk. A tökmagot durvára daraboljuk.
- 1 dl langyos, cukros tejben 1 evőkanál liszttel csomómentesre keverjük az élesztőt, és egy kis liszttel betakarva felfuttatjuk.
- A tejfölt és a vajat a többi tejhez keverjük. A magokat, a zúzott fokhagymát, a sót, a felfutott élesztőt, valamint a tejfölös, vajas tejet a lisztkeverékhez adjuk, és lágy tésztát dagasztunk belőle. Letakarva a kétszeresére kelesztjük.
- A megkelt tésztából lisztezett munkalapon 1 m hosszú rudat sodrunk, és 10 egyenlő részre vágjuk. Meggömbölygetjük, és letakarva 10-15 percet pihentetjük.
- A tésztagombócokat kb. 3 mm vastag, 10x14 cm-es téglalapokra nyújtjuk, és a hosszabbik oldalukkal párhuzamosan vízszintesen kettévágjuk (20 lapot kapunk).
- A lapok egyik felét lekenjük olajjal, és néhányat egymásra teszünk. Ilyen módon több kis tésztatornyunk lesz, amiket a kiolajozott (vagy sütőpapírral bélelt) sütőformába sorakoztatunk.
- Az így összeállított kenyeret lekenjük olajjal, és letakarva 15-20 percet pihentetjük. Előmelegített sütőben ropogósra sütjük, majd kiborítjuk a formából, és rácsra téve hagyjuk kihűlni.
sütési mód: alul-felül sütés
sütési idő: kb. 40 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése