A kalács számomra mindig is maga volt a csoda. Féltem is tőle rendesen. Kinéztem magamnak egy receptet, és azt nézegettem sokáig. Elképzeltem milyen szép is lenne a húsvéti asztalon. Ott illatozna, Anyáék meg csak néznének, hogy jé, már kalácsot is sütök. Tudtam, hogy egyszer nekifogok én, csak még nem jött el az ideje. Aztán nézegettem más recepteket is, nem tudtam, melyiket válasszam, de végül a legelsőnél maradtam, némi vajmennyiség változtatással. Azóta többször megsütöttem, legutóbb épp húsvétra.
Amikor az ember valami olyat készít, amit gyerekkora óta imád, és azt hallja, hogy milyen nehéz jól megcsinálni, és többször tapasztalja, hogy micsoda finom az íze, milyen nagyszerű az állaga, akkor nem könnyű felnőttként odaállni, és egyedül megcsinálni. Főleg, ha olyan apja van az ember lányának, aki szereti misztifikálni bizonyos ételek elkészítését, mintha az legalábbis utánozhatatlan tökély lenne, vagy csak a beavatottak lennének képesek prezentálni. Ezután még kérdés, hogy miért nem álltam neki csak úgy ukkmukkfukk?
Aztán rájöttem, hogy nem kell ám a zabszemet tartogatni abban a bizonyos lyukban. A kelt tésztáim egyre jobbak – miért is ne sikerülne az a „csodakalács”?! Már a szót is utálom! Nincs benne ui. semmi csoda. Vagyis van, csak másként. ;) Viszont tényleg nem lehetetlen jót alkotni. Csak be kell tartani a hozzávalók arányát, a dagasztás kapcsán kitartónak kell lenni (bár azóta már ez a hitem is megdőlt), és szeretni kell azt a kelt tésztát. Ne higgyünk hát a „misztifikálóknak”, hanem bízzunk magunkban, és süssünk bátran kalácsot! ;)
Ha apukám tudná, hogy végül olyan kelt tészta dagasztására vállalkoztam, amire ő mindig büszke volt, bizonyára hanyatt esne a székkel, amin épp ül, és nem hinne sem a szemének, sem az ízlelő-bimbajának. Pedig nem tettem egyebet, mint azt, hogy jó receptet választottam, és volt türelmem megdagasztani a tésztát.
Eleinte persze mindig szétmászott a fonás, és odalett a szépséges külalak. Fontam szorosra, akárcsak lazára, de nem ez volt a nyitja. Talán a vaj a megoldás kulcsa, attól csúszott szét? Ki tudja? Tovább próbálkoztam, aztán egyszer csak már nem mászott szét. :) Szezámmagos formakalácsnak is megsütöttem már, és ez a kis finomságos mindenhogy jó. :)
A receptben leírt mennyiségekből most 2 kisebb méretű kalács készült, kb. 25 perc alatt megsült, és jól látható, hogy így sem kicsi. De olyan hamar rárepültünk, hogy nem tudtam lemérni. :D
Hozzávalók 2 kisebb vagy 1 nagy kalácshoz:
60 dkg finomliszt
8 dkg porcukor
1 ek. só
3 tojássárgája
7 dkg vaj
2,5-3 dkg friss élesztő
kb. 3 dl tej
elkészítés:
- A lisztet tálba szitáljuk, belevegyítjük a porcukrot, a közepébe morzsoljuk az élesztőt, majd egy kis langyos tejjel csomómentesre dolgozzuk, és kevés liszttel betakarva felfuttatjuk.
- A tojássárgákat elkeverjük a többi tejben (egy keveset kiveszünk belőle, és félretesszük a kenéshez), és a sóval együtt a felfutott élesztőhöz adva összeállítjuk a tésztát.
- A langyosra hűlt, olvasztott vajat több részletben a tésztába dagasztjuk. A fényes, sima felületű tésztát vékonyan kivajazott kelesztőtálba tesszük, és letakarva, huzatmentes helyen megkelesztjük.
- A megkelt tésztából tetszés szerinti mennyiségű bucikat gömbölygetünk (attól függően, hogy hányas fonatot szeretnénk készíteni), és letakarva, negyedórát pihentetjük.
- A gombócokból hasas szálakat sodrunk, – hármas fonás esetén – a szálak közepét egymásra fektetjük, és magunk felé haladva megfonjuk. (Könnyebb formásra alakítani a kalácsot, ha csak 2 szálat teszünk egymásra, a harmadikat pedig melléfektetjük.)
- A félig megfont tésztát átfordítjuk, hogy az alja legyen felül, és folytatjuk a fonást a másik irányba. A végét szépen eldolgozzuk.
- A kalácsot sütőpapírral bélelt tepsire fektetjük, hosszanti irányban lekenjük a félretett tejes tojássárgájával, és kb. 30 perc alatt megkelesztjük.
- Sütés előtt közvetlenül ismét lekenjük, és előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Rácsra téve hagyjuk kihűlni.
sütési mód: alul felül sütés (középső sín)
sütési idő: kb. 40 perc (2 kisebb kalács esetén kb. 25 perc)
Megjegyzés, tipp:
Ha háromnál több fonatot szeretnénk, a szálakat a felső végüknél fogva összeragasztjuk, majd megfonjuk.
Milyen szép lett! :) ♥
VálaszTörlésDe cuki vagy, köszi! ♥ :) Annak örülök a legjobban, hogy 3 éve már Anya se vesz bolti kalácsot, hanem én sütöm nekik. :D
TörlésBizony az a legfinomabb. Ilyen kalácsokat egyetlen helyen sem árulnak. ;)
TörlésÍgy van! És milyen jó, hogy mi tovább visszük a hagyományt. ;) Egyébként a régi bolti kalács még finom volt, a maiak kapcsán viszont nincs tapasztalatom, mert már egy ideje nem veszek.
TörlésEz számomra a "csodakalács"! Ízében, formájában,a sütésben egyaránt.Nagyon finom--volt.
VálaszTörlésKöszönöm! :) Minden évben nagy örömmel adom át neked, mert jó látni, mennyire tudsz örülni neki. :)
TörlésCsodaszép kalács! És nincs benne semmi mű, csak a finom alapanyagok. Én is megsütöm.
VálaszTörlésÓ, de jó "látni" itt is téged, Editkém!😊 Köszönöm a kedves dicséretet, és örülök, ha ezt a kalácsot választod az ünnepekre.☺️
Törlés