2013. január 16., szerda

Adyt olvastam az éjjel


L.J.A.-nak ajánlva



Álmaimban vagyok ébren,
ebben a rendezetlenségben;
ez egyetlen egy világban,
hol elfutottam, s így kiváltam.

Tudom, már ki a merénylő,
aki megcsókol és belémlő;
kígyófogta nyulaimat
Egem- s Mélyem szentté avattad.

Állok Isten vermeiben,
magamnál soha emberibben;
tollam hegyén vérző verssel
mi-mindennel kell feleselnem.

Legfőképpen tenmagammal;
és ha megálltam, ha szaladtam:
nem volt többem, soha többem –
mi végre hát, hogy öldököllek.

Kétezer-tizenegy éve
haladunk már mindentől félve,
végesül a nincsbe, bajba –
Uram, ládd: a fejem lehajtva.




 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése